Géptípusaink

Kiképzés

 

 

 

A vitorlázórepülésről bővebben

    …hogy mi is egyáltalán a vitorlázórepülés. Ezt másképpen motor nélküli repülésnek is hívják. Ezek a pilóták olyan szerkezetekkel emelkednek a magasba, melyeket csupán a felhajtóerõ tart fenn, és a termikeket (errol még lesz szó) kihasználva repülnek hosszú-hosszú távolságokat. Hasonlóan a tengerészeknél a vitorlás az igazi hajózás, így nálunk, repülõsöknél is az igazi tiszta repülést a vitorlázórepülés testesíti meg. Itt az ember a tudására, ösztöneire támaszkodva próbálja uralma alá hajtani a természet erõit.


    Akkor kezdjük az elején.. Ha valaki teljesen laikusként kitéved egy sportrepülõtérre, azt láthatja, hogy a hangároknál egy-két ember lézeng, de kint a pusztában, látszólag teljesen flúgos módon több tucat ember tologat valamiféle szerkezeteket. Ezek az emberek alkotják az üzemnapot. Ott kint álldogálnak, üldögélnek, várják sorukat, hogy gépbe ülhessenek. Dolgoznak a saját, és a másik repüléséért. Természetesen senki sem születik úgy, hogy repülõgépet tud vezetni, ezt is tanulni, gyakorolni kell, mint a biciklizést, autóvezetést vagy akár a síelést.
    Az ember mikor ellenállhatatlan ingert érez arra, hogy kipróbálja ezt a mûfajt, elõször egy kétszemélyes oktatógéppel, egy oktató társaságában fog repülni. Ha úgy dönt, hogy neki ez bizony édes kevés volt, lehetõsége nyílik arra, hogy megtudja, mitõl is döglik a légy. Szóval néhány hetes elméleti képzés után megkezdheti a gyakorlati kiképzést, kevésbé hivatalosan a röpülést.
50-60 felszállás után jut el arra a szintre, amikor oktatója kiszáll mögüle és egyedül repülhet. Az egyedül repülések során a növendék az addig elsajátított tudását felhasználva emelkedik fel, repüli az iskolaköröket, majd száll le a kijelölt helyre. Ezek után megtörténik az avatás, és a kezdõ növendékbõl B-vizsgás lesz. (Ez az egyedül repülést takarja.)
    Innentõl válik jogosulttá a B-vizsga jelvény viselésére. Ezen vizsgák mindegyike egy-egy minõségi változást jelent mind a növendék, mind oktatója szempontjából. Minél elõrébb tart valaki a kiképzésben, annál nagyobb szabadságot és biztonságot élvezhet a harmadik dimenzióban. A kiképzést folytatva az egyedül repülés gyakorlása, a vészhelyzetek biztonságos megoldásának a gyakorlása következik. Megtanul olyan szépen és hasznosan körözni, mint a gólyák a nyári égen. Tulajdonképpen ezt a módszert nevezik termikellésnek. De elõször tisztázni kell, hogy mi is az a termik egyáltalán.
    Termiknek nevezzük a felszálló meleg levegõt, amely a talaj felszínérõl elindulva halad az ég felé, ahol azután felhõket hoz létre. Szóval termikelni is megtanul a növendék, amely tudás segítségével huzamosabb ideig is a levegõben tud maradni.
    A következõ megmérettetés a "C"- vizsga, ahol tíz percig kell a levegõben maradni (természetesen egyedül). Ekkor kerülhet birtokába a "C"-vizsga jelvény. E vizsga után nevezzük a növendéket teljesítmény repülõnek.
    De a kiképzésnek ezzel még nincs vége. 10 percig a levegõben maradni szép teljesítmény, de ezt könnyedén túl lehet szárnyalni egy kis gyakorlással. A már megszerzett termikelési tudományt csiszolva egyre több idõt képes a levegõben tartózkodni. Az út a fél-, egy-, három órán át vezet az újabb és minden eddiginél nagyobb, keményebb megmérettetésig.


    A "D"-vizsga, amit más néven ezüstkoszorúnak is hívnak már három részbõl tevõdik össze. Önerõbõl 1000 métert kell emelkedni, 5 órát repülni (leszállás nélkül!), valamint a gépet át kell vezetni egy szomszédos repülõtérre, amely legalább 50 km-re van. Ha valaki mindezeket teljesíti, akkor elnyeri az ezüstkoszorút, amelyhez már sorszám is kapcsolódik. Ettol kezdve már nem növendéknek, hanem pilótának nevezik a repülõ embert.
    Ekkor teheti le a Légügyi Hatóságnál a szakszolgálati engedélyhez szükséges vizsgát. Ezzel gyakorlatilag megszerezte jogosítványát a vitorlázó repülõgépekre, megnyílt az út elõtte újabb és újabb típusok felé. Kiképzését befejezte, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy számára vége a repülésnek. Megnyílik elõtte a távrepülések kapuja, mely azt jelenti, hogy az ötven kilométeres távrepüléséhez hasonló távokat repülhet keresztül-kasul az országon, ahonnan ha ügyes, haza is tér. Ezeket a távokat mind-mind leszállás nélkül egyetlen nap alatt kell teljesíteni. Az egész korábbi vizsgáinak, tanulásának itt látja és érzi meg a hasznát. Aki ennek a szépségébe belekóstolt az nem tud tole szabadulni. Újabb és újabb kihívásokat gyûrhet maga alá, birtokába véve a természetet, és annak erõit. Az ezüstkoszorú után még két vizsgajelvényt szerezhet meg a pilóta.
    "E"-vizsga az aranykoszorú. Ezt akkor kapja meg, ha önerőből 3000 métert emelkedik
    és 300 km-es távrepülést sikeresen végrehajt.

    "F"-vizsga azaz a gyémántkoszorú 5000-méteres magasságnyerést és 500-km valamint
    300 km-es szabályos háromszögû távot takar.

    Jelenleg hazánkban 1919 óta 500 ember ért el aranykoszorút, gyémántot pedig 120-an. Ebbõl is látszik, hogy mennyire nehéz, embert próbáló sport ez.

GÉPTÍPUSAINK

    A témával kapcsolatosan letölthetõ: VITKIT.pdf

 

Látogasson el repülőterünkre!